Pintér Béla blogja

Méltó vagy!

Nem rég vendég gyerekek jártak nálunk és hallottam ahogy az ikreink bemutatják nekik a kis birodalmukat. "Ez a mi házunk!" "Ez az autónk!"  "Ez az udvarunk!" stb. Mindent többesszámban mondak, hiszen természetes számukra hogy itt minden az övék is, annak ellenére hogy nem ők vették a házat, nem ők fizettek az autóért és nem ők rendezték be az udvart. Rajtam, illetve rajtunk, szülőkön keresztül birtokolnak mindent. Első sorban apa és anya az övék, azután mindaz ami apáé és anyáé. Akié apa és anya, azé a ház, a kocsi, a hűtőszekrény (és annak tartalma) :) és minden más is. 

A hatodik

 Amikor bűnbe esett Ádám, az első ember, azonnal elveszítette azt a bizonyos hatodik érzékét, amivel addig olyan természetes módon csatlakozni tudott a természetfelettihez. Aztán ez a hatodik érzékét elvesztő ember a maradék öt érzékére hagyatkozva próbálta betölteni azt az űrt, ami Isten jelenlétének elvesztése miatt keletkezett benne. Teremtettségünk pillanatától fogva ugyanis Isten közelségére vagyunk kódolva. Vele, Benne lehetünk teljesek. E teljesség utáni vágy hajt minket egész életünkben. Keressük, kutatjuk, hol szerelemnek, hol boldogságnak, vagy épp gazdagságnak hívjuk.

Ő az!

 Az egész életünk kapcsolatok szövevényes hálózata. Emberek jönnek, egy ideig részei az életünknek aztán legtöbbjük tovább áll, csak egy-egy epizód erejéig marad. Változunk, s velünk változnak élethelyzetek, körülmények, mi meg közben keressük a fix pontokat. Valakit, aki nem változik, aki tolerál, elfogad, hisz bennünk. A szerencsésebbek elmondhatják, találtak ilyen embert. ...és még az 50. házassági évfordulójukon is "szerelmes vagyok beléd" - feliratot gravíroztatnak a jegygyűrűjükbe.   Az ember - úgy általában - már csak olyan, hogy akkor értékel valamit, amikor megérzi annak hiányát.

Ma

  A mának rendkívül nagy jelentősége van a Bibliában.  "MA, ha az Ő szavát halljátok..."  (Zsid. 3.) "Válasszatok magatoknak még MA..." (Józs. 24.) stb....  A tegnap nincs többé, már nem az enyém, nem tudom megváltoztatni. A holnap nincs még itt és  jövetele nem biztos. A MA az én napom. A perc, a pillanat, amit megélhetek, aminek örülhetek, amiben szerethetek.  Adhatok, és megoszthatom amim van. A MA az én nagy lehetőségem. Ez persze egyáltalán nem azt jelenti hogy a mának élek. De a mában élek. Odafigyelve, bölcsen. Ez nem mindig könnyű. Olyan hamar elszúrom.

Alkotó alkotás

"...és Isten hozzáfogott, hogy megteremtse az embert a saját képére, Isten képére teremtette őt..." Az ember tehát isteni alkotás. Kívül-belül gyönyörű, egy két lábon járó csoda. Ez vagy te és ez vagyok én. Mindegyikünk egy külön egyéniség,  tudunk szeretni, képesek vagyunk döntéseket hozni... stb. Na és persze ott van az alkotás csodás képessége. Ezeken a felszabadító igazságokon gondolkodom, miközben újra elkezdtem dalokat írni. Alkotok. Nincs előttem semmi, csak egy zongora és néhány üres papírlap.

Újra írok

 Rég nem írtam... Rengeteg minden történt, illetve történik velem, körülöttem. Az idei év már eddig is annyi áldást és meglepetést adott, hogy elég lenne egész évre is. :) Néhány hete kiadásra került a harmincadik, jubileumi albumom  a "Hazahoztál" és Április 26.-án egy felejthetetlen koncert keretében megünnepelhettünk a 20-30-40-es hármas jubileumot. ...és most itt ez az új honlap is. Hálás vagyok Istennek a sok áldásért, családomnak és barátaimnak pedig a rengeteg bátorításért és munkáért. Nagy reményekkel és lekesedéssel várom a következő heteket, hónapokat.

Pintér Béla vs. "Michael Jackson" ?

Tegnap este szembesültem a ténnyel, miszerint valaki lenyúlta egyik dalomat és itt-ott lebutítva a dallamot és a szöveget, sajátjaként adta el azt... Először is köszönöm mindenkinek a szolidáris hozzászólásokat, a 100%-ban egységes véleményt, miszerint ez így nem oké.

Természetesen nem azzal van bajom hogy valaki énekli egy dalomat. Sokan teszik ezt, és ez így van jól, ezért vannak azok a dalok. 

Kincsesház

 Gyengélkedő négyes csigolyám jóvoltából mostanában többet ülök (fekszem) itthon. Igyekszem betartani az előírásokat, lelkesen végzem óránként a kiszabott tornagyakorlatokat, próbálom összeszedni minden erőmet az előttem álló feladatok, szolgálatok elvégzéséhez. Közben, gyakran tőlem függetlenül is, zajlik az élet a házban. Néha úgy érzem magam mint kis srác koromban a zeneiskola folyosóján, ahol órára várva ültem a termekből kiszűrődő hangkavalkád közepette.

Újratöltve

Blogolás. Volt idő, hogy naponta írtam, volt hogy ritkábban, aztán egy ideje már egyáltalán nem. Most újra nekikezdek. Úgy érzem talán mások számára is érdekes lehet mindaz ami bennem, körülöttem történik.

 Mert bizony nagy sebességgel zajlik az élet. Változunk.

 Hívhatjuk öregedésnek, érésnek, tapasztalatszerzésnek...

 Változnak körülmények, hozzáállások elgondolások. Modernizálódunk, eszköztárat frissítünk, újítunk.

 Erre sarkall bennünket a világ is, elég csak a már-már követhetetlen technikai fejlődésre gondolnunk.

Röviden egy hosszú napról

Reggel fél kilenc után érkeztem a Fővárosi Nagycirkuszba, ahol a Baptista Szeretetszolgálat "Vidám Gyereknap" c. programján énekeltem. A kulisszák mögött, a kezdésre várva magával ragadott valami meseszerű érzés. Zsonglőrök, artisták melegítettek mellettem, a bohóc, az állatidomár is megérkezett... Tetszett ez a világ. Az éneklés után még megnéztük az előadást is, majd átmentünk az Arénába, ahol egy ebéd után a csapattal már az esti Reménység Fesztiválra készültünk. Szeretem ezt a várakozással teli készülődést, ahogyan az estéhez közeledve az izgalom egyre csak fokozódik.